A faanyagok tűzre való méretezésekor a beégési sebesség egy kritikus paraméter, ugyanakkor a vonatkozó szabványban definiált értékei nem minden esetben a biztonság javára vannak meghatározva. A beégési sebesség tényleges adott anyagra történő meghatározása a szabványos elfogadott módszerekkel (kúpos kaloriméter, nagyelemes vizsgálatok) költséges, így ezekre kerestünk kiselemes vizsgálati alternatívát. A Lindner módszer alkalmas lehet a beégési sebesség meghatározására, azonban szabványos vizsgálattal való összehasonlítása szükséges (pl. kúpos kaloriméter) a két módszer eredményeinek kapcsolatára vonatkozó összefüggés meghatározása végett. Vizsgáltuk a kúpos kaloriméteres és a Lindner módszeres beégés vizsgálatok összefüggését tömör fa mintákon, illetve rétegelt lemezeken. Vizsgálataink alapján a vizsgálatok eredményei erős korrelációt mutatnak. Korábbi kutatás során megállapítottuk, hogy a komputer tomográfiás (CT) felvételek alkalmasak égetett tömörfa minták térbeli elemzésére és jelen kutatás során az égetett rétegelt lemez mintákról készített felvételek segítségével elemeztük, a CT alkalmazhatóságát égetett rétegelt lemezek esetében. Megállapítottuk, hogy a tömör fákánál alkalmazott szegmentálási algoritmus nem alkalmas további alaki szűrők nélkül a rétegelt lemezek vizsgálatára a gyártás során a belső rétegekben kialakuló hézagok és a beégett térfogat összemetsződése miatt.

When designing wood materials for fire resistance, the charring rate is a critical parameter. However, the values defined in the relevant standards are not always determined in favour of safety. Determining the actual charring rate for a specific material using standard approved methods (e.g., cone calorimeter, large-scale tests) is costly, so we sought an alternative using small-scale testing. The Lindner method may be suitable for determining the charring rate, but it needs to be compared with standardized testing (e.g., cone calorimeter) to establish correlations between the results of the two methods. We examined the relationship between the charring tests performed with the cone calorimeter and the Lindner method on solid wood samples and plywood. Based on our investigations, the results of these tests show a strong correlation. In earlier research, we established that computed tomography (CT) imaging is suitable for spatial analysis of burned solid wood samples. In this study, we analysed the applicability of CT imaging for burned plywood samples using scans of burned plywood specimens. We found that the segmentation algorithm used for solid wood is not suitable for examining plywood without additional shape filters due to the intersection of gaps formed in the internal layers during production with the burned volume.